Vatikán -A szalézi rendfőnök a hivatások kultúrájának előremozdításáról szólt a szinódusi atyák előt

2012-10-15 Hétfő   |   #Egyház   |   ARCHIVÁLT

Pascual Chávez október 12-én, pénteken reggel felszólalt a püspökök 13-ik szinódusán: felhívást tett közzé egy gyakorlati terv megvalósulására, mert „sürgősen szükség van az ’egyházban a hivatások kultúrájának’ elindítására és előmozdítására”.

Beszédében Chávez atya utalt az ’Instrumentum Laboris’ 83-ik pontjára – amely szerint a papok hiányának ügye miatt szükség van elkezdeni egy hangsúlyos lelkipásztori felhívásra – és a 159-161. pontok szerint a figyelem középpontjába kell helyezni „a hivatások központiságát” az Új Evangelizációs tervben.

- Az evangelizáció és a hivatás két elválaszthatatlan elem – mondta a szaléziak főelöljárója – valóban, egy jó evangelizáció hiteles jele a hivatások ébresztésének képessége, az evangéliumi élet terveinek érett szintre hozatalával, bevonva minden személyt, akit evangelizálnak, hogy tanítványokká, tanúkká és apostolokká váljanak. Ehhez az egyházi szolgálatnak hivatásossá kell válnia, ezáltal kialakítva a hivatás kultúráját, „amely egy gondolkodásmód, és amellyel az életet úgy fogják fel, mint ajándékot, melyet Istentől kapunk egy tervhez vagy küldetéshez, az Ő terve alapján”.

A keresztény hivatás találkozás, barátságok személyes kapcsolata, mely betölti a szívet és átalakítja az életet: „ez az Új Szinódus az Új Evangelizációról kell hogy segítsen minden lelkipásztort, hogy igaz lelkivezetője legyen a fiataloknak, mint Keresztelő János, aki Jézusra mutatott saját tanítványai előtt, kijelentve: „Íme, az Isten Báránya!” Egy találkozás, amely a lelkesedés és szenvedély közléséről és megosztásáról szól, amellyel megéljük a hivatásunkat.

"Ezen túlmenően, a hivatás-kampányt át kell ültetni a gyakorlatba: a családoknak, a plébániáknak, minden iskolának képesnek kell lennie kialakítani egy pasztorális mikroklímát, ahol növelhetik, érlelhetik és learathatják a hivatásokat, kialakítva egy valóságos hivatáskultúrát, amelyben az életet úgy fogják fel és élik meg, mint ajándékot, mint hivatást és küldetést, a választások sokféle lehetősége között" - javasolja a rendfőnök, rámutatva arra, hogy ha nem ismerjük a hivatások csökkenésének okát, akkor kevésbé világosan és határozottan látjuk e jelenségre a megoldást.

A hivatás dimenziója alkotja az ifjúságpasztorációs munka vezérelvét és természetes lehetőségét: „a lelkipásztori hivatáshoz alkalmas feltételeket kell teremteni minden fiatal számára, akik felfedezik azt, vállalják és felelősségteljesen követik.”

Egy igazi hivatáskultúra tartalma három területből áll: antropológiai (gondolva és bemutatva az emberi személyt, mint hivatást), nevelői (hivatáshoz alkalmas értékeket javasolva), és pasztorális (kapcsolat hivatási és kulturális témák között, felvázolva a következtetéseket a hivatási munkából).

Chávez atya négy pontból álló kivitelezési javaslatot vázolt fel:

1. Az egyházban környezeti/kulturális struktúrákat alkotva, amelyekben a hivatás javaslat jól érthető, elfogadható és érlelhető: „örömetli és családias környezet, mély lelki tapasztalattól vezérelve, amelyben felfedezheti a fiatal Istent, aki szereti és mindenkinek megadja az öröm és az élet tervét, személyes baráti kapcsolatban Jézussal és Máriával, és a megfelelő szentségi tapasztalat, amely támogatja és serkenti a mindennapi növekedést. Mindez áthatva szilárd apostoli szenvedéllyel, mely elvezeti őket, hogy másokért éljenek és készek legyenek elköteleződni és szolgálni.”

2. Fel kell ajánlani igazi lelki vezetést bárkinek, aki keresi az irányítást a hivatás megtalálásban, hogy segítsünk önismeretükben; Jézus a feltámadt Úr felsőbbrendű  létezésének felismerésében; saját élete és a történelem eseményeinek, mint Isten ajándékának és hívásának felfedezésében; és végezetül, az evangéliumi értékek magukba szívásával.

3. Átható szeretet egy Egyház iránt.

4. A személyes ima megtanítása, amely segíti olyan hozzáállás kialakításával, mely szükséges a csend, elmélkedés, saját életünk olvasata, és azon képességek kialakításához, amely magába foglalja a meghallgatást és elmélkedést, önzetlenséget és bizalmat.

"A fiatalok ma olyan környezetben élnek, amely aligha kedvez a lelki életnek. Belemerültek a fogyasztás és személyes élvezetek megszerzésének kultúrájába, ahol azonnali kielégítést kapnak vágyaik. Másrészt, a serdülőkben és fiatalokban megtalálhatjuk a belsőségesség keresését, erőfeszítést, hogy birtokba vegyék énjüket, továbbá a nyitottságot a természetfeletti irányában és az őszinte keresést."

ANS – Vatikán/Nádudvari Géza/szaleziak.hu